Talajtámfal

1   A talajtámfal szerkezet

A monoaxiális georácsokal erősített támszerkezetei jelentik az ideális megoldást, ha a támfalnak egyszerre kell gazdaságosnak, természetbe illőnek és esztétikusnak lennie. Építőanyagként tömöríthető talaj szolgál. A vasalt talajtámfalak építés közben is terhelhetők, a töltések járművel járhatók. Talajvasalásként hosszú távon is jó műszaki paraméterekkel rendelkező monoaxiális georácsok szolgálnak. A helyi adottságoknak megfelelő és alakítható flexibilis frontfelületet zsaluzórácsok (ebben az esetben a támszerkezet elkészülte után a frontfelület füvesíthető vagy talajtakaró növényekkel beültethető), kőkosarak vagy kőrakások biztosítják.

Felhasználási területei:
•  Rézsűstabilizálás, támfal kiváltása
•  Út- és vasúti töltések helytakarékos építése
•  Útszélesítéseknél bevágás és töltésrézsűk építése
•  Kerékpárutak kialakítása kis helyen
•  Omlásveszély elhárítása
•  Gátépítés ill. megerősítés
•  Füvesített zajvédő töltések kis helyigényű építése
•  Építési munkagödrök, támszerkzetek.

A talajok típusuktól függően a nyomóerőket kisebb-nagyobb mértékben képesek felvenni, viszont a terhelések hatására kialakuló húzóerőkkel szemben tehetetlenek. Ezeket a húzóerőket veszik fel a támszerkezetbe vízszintesen beépített monoaxiális georácsok.
A támszerkezet frontfelületére ható vízszintes földnyomás georácsokkal erősített támfal esetén lényegesen kisebb lesz, mint egy vasbeton szögtámfal alkalmazásakor. Ennek oka, hogy a több rétegben vízszintesen lefektetett georácsok felveszik a felettük lévő talajban ébredő igénybevételeket (lényegesen kisebb lesz az egyes rétegekre ható földnyomás számításánál a figyelembe veendő talajtömeg magassága – h ill. H)

Vízszintes földnyomás a frontfelületre

                                                         Támfal                                             Vasalt talaj

A külső állékonyság vizsgálata az erősített teljes tömeg (alapréteg, erősített talajtámfal és erősítés nélküli háttöltés) földnyomás vagy járműteher hatására kialakuló, elmozdulással (elcsúszás, kiborulás, alaptörés, alámetsző csúszólapon történő rézsűszakadás) szembeni biztonságának a meghatározását jelenti. A külső állékonyság vizsgálata meghatározza az erősítendő földtömeg szükséges méreteit és ezzel a georácsos talajerősítés hátrahorgonyzási hosszát.

A belső állékonyság vizsgálata a georács szakadással és kihúzódással szembeni biztonságának a meghatározását foglalja magában, éspedig mind az egyedi rácsokra, mind az erősítő rácsok együttesére vonatkozóan.

1.1 A GEOMŰANYAGGAL ERŐSÍTETT TALAJTÁMFAL FŐ SZERKEZETI ELEMEI

Betonacél zsaluzórács
Betonacélból kimondottan erre a célra készített 6 x 1 m-es háló, amely a hossztengelyével párhuzamosan 60, 70 vagy 80º-ban meg van hajlítva. Ez a háló, mint bennmaradó zsaluzat, biztosítja a dőlésszög tartását az építés során, valamint a sík, nem kihasasodó, egyenletes rézsűfelületet, mely igény esetén könnyen nyírható, fenntartható. A betonacél rácsnak tartó szerepe a beépítést követően nincs, annak egy-két évtized utáni korróziója a támszerkezet állékonyságát nem befolyásolja.

Távolságtartók
Betonacélból készült távolságtartó biztosítja azt, hogy a zsaluzórács a háttöltés tömörítése során ne deformálódjék, hanem megtartsa az eredeti dőlésszögét és sík felületét.

Monoaxiális georács
Tenax TT típusú georács a támszerkezet tartóeleme. A georács gyakorlatilag körbeveszi a háttöltésbe kerülő földet és a magasságtól függően változó mélységben és rétegszámban lehorgonyzásra kerül.

Felületszivárgó
Tenax TNT típusú geokompozit, amely a hátulról szivárgó rétegvizek miatti víznyomás vagy átázás alól mentesíti a támszerkezetet.
Dréncső, kavics és geotextília
A felületszivárgóval összegyűjtött víz kivezetéséről gondoskodik.

Termőföld
Humuszban gazdag talaj, a rézsű homlokfelületéhez kerül beépítésre 20-25 cm-es vastagságban.

Töltőföld
A helyszínen lévő, szerves szennyeződéstől mentes, jól vagy közepesen tömöríthető talaj a visszatöltéshez és tömörítéshez.

Erózióvédelem
Kókuszszövet a támfal felületére, mint erózióvédelem.
 
2   Talajtámfal beépítéstechnilógia

• A ViaCon talajtámfal leendő rézsű körömvonalánál  20 cm-rel mélyebben, kb. 80 cm széles, gondosan egyengetett és tömörített, sík felületet kell kialakítani, továbbá a szükséges lehorgonyzásnak megfelelő, a keresztmetszeten jelölt szélességben, kisebb egyenetlenségeket (4 m-es palló alatt 5-7 cm) eltűrve, szintén gondosan tömörített síkot kell kialakítani.
• A földkiemelésnél gondoskodni kell arról, hogy a kiemelt, szabad földfal állékonysága biztosított legyen, ezért a geotechnikai szakvélemények ide vonatkozó előírásait be kell tartani!
• A munkálatokat célszerű száraz, csapadék- és fagymentes időszakban végezni, tekintettel a helyszínen található talaj erózió- és fagyérzékenységére.
• A humuszos réteget külön kell leszedni, mert az később a támfal homlokfelületébe beépíthető.
• A 80 cm széles területen 10 cm mélységű földkiemelés után homokos-kavics feltöltést kell készíteni.
• Az előírt helyen el kell készíteni a drénárkot, abba el kell helyezni a Ø100-as perforált dréncsövet, melyet előzőleg geotextíliával beburkoltak. A dréncső árkát osztályozott szűrőkaviccsal fel kell tölteni.
• A földfalra el kell helyezni a TENAX TNT 450 felületszivárgót.
• A szivárgópaplan tekercseket mindig felülről lefelé engedve célszerű az előkészített felületre fektetni. A geotextília a geohálóhoz képest mindkét irányban 5-8 cm-t túlnyúlik. Az egymás mellé kerülő sávokban a geohálót nem kell átlapolni, csak szorosan egymás mellé kell helyezni, elegendő a túlnyúló textíliát rásimítani a szomszédos szivárgópaplanra.
• Talajra való terítés esetén a rögzítés történhet a felső oldalon 20-30 cm mély beárkolással, betonacélból készült 40-60 cm hosszú kampós cövekekkel vagy a kettő kombinációjával.
• Talaj mellé- ill. rátöltés esetében ügyelni kell arra, hogy éles kövek és törmelékek ne kerüljenek közvetlenül a szivárgópaplan mellé, mert azok megsérthetik a textilt, ami a talaj drénszerkezetbe mosódásához, így annak eltömődéséhez vezethet. Hasonlóképpen ügyeljünk arra, hogy a tömörítő berendezések ne érintkezzenek közvetlenül a szivárgópaplannal!
• A dréncső bevezetését a durva tereprendezési terv és a csapadékvíz elvezetési terv lehetőségei szerint kell elkészíteni. A dréncső hosszesése min. 1 % legyen.
• A finoman kialakított, 80 cm széles, sík, homokos-kavics felületre el kell helyezni a zsaluzórácsot, a rézsű körömvonalához. A hosszirányú törési pontokon a zsaluzórács elemeit a megfelelő helyeken el kell vágni.
• A zsaluzórács tetejére egy U szelvényt kell fektetni azért, hogy később a georács ne tudjon beakadni az acélháló tetején kiálló vasakba.
• A megadott mélységű lehorgonyzással mögé kell teríteni a georácsot, az acélhálón belül a rézsű felszínére is fel kell vinni, majd szintén adott hosszban a georácsot az acélháló tetején átvetve előre kell hajtani. Ügyelni kell arra, hogy a georács a zsaluzórács hajlatában is szorosan illeszkedjék ahhoz, különben nem lesz egyenletesen feltölthető talajjal!
• A töltésanyag szemeloszlására nézve a következő kritériumok ajánlottak:
0,063 mm-nél kisebb szemcsék részaránya < 15 tömeg %
100 mm-nél nagyobb szemcsék részaránya < 25 tömeg %
a legnagyobb szemcseméret < 150 mm

• A georácsokat a tervben meghatározott hosszúságú darabokra kell levágni. A georácsokat a fő igénybevételi irány szerint, a homlokfelületre merőleges irányban, vízszintes síkban kell lefektetni.Az egymás mellé kerülő georács darabokat szorosan egymás mellé, átfedés nélkül kell elhelyezni.
• A különböző szakítószilárdságú georácsokat a keresztmetszeti tervekben meghatározott egymáshoz viszonyított magasságokban kell elhelyezni.
• A kötöződróttal a georácsot a betonacél zsaluzórácshoz kell erősíteni.
• A zsaluzórácson kialakított szűkebb közökbe el kell helyezni a távolságtartókat.
• Ezt követően megkezdhető a töltőföld és a humuszos föld párhuzamos visszatöltése a rács mögé kb. 25 cm-es vastagságban. A termőföldet lábbal erősen be kell taposni, a töltőföldet vibrohengerrel, vagy lapvibrátorral kell tömöríteni.
• A talajtámfal építésekor el kell érni a Trρ min ≥ 95 %-os tömörségi fokot.  Beépítés során ügyelni kell arra, hogy a talaj víztartalma az optimális értéken legyen, mert ezen a víztartalmon lehet a legnagyobb hatásfokkal tömöríteni.
• Célszerű a tömörítés megkezdésekor egy próbaterületen a megfelelő járatszámot meghatározni.
• Az építés során – az érvényben lévő szabványok szerint – ellenőrizni kell az elért tömörségi fokot, pl. izotópos tömörségvizsgálattal.
• Természetesen a vizsgálati eredményeket dokumentálni kell, és be kell jegyezni az építési naplóba. Rossz eredmény esetén a tömörítést meg kell ismételni.
• Az egyszerre tömöríthető rétegvastagság 25-30 cm.
• A földvisszatöltést és tömörítést folytatni kell a zsaluzórács tetejéig, azaz kb. 1 m-ig, de maradjon a zsaluzórács tetejéig min. 5 cm.
• Amikor a zsaluzórács mögött lévő teret visszatöltötték talajjal, az előre kihajtott georácsot vissza kell hajtani és 1,5 m hosszan lehorgonyozva cövekkel kell rögzíteni.
• A következő sor zsaluzórácsát úgy kell elhelyezni, hogy annak legalsó vízszintes szála az alatta lévő rácsból függőlegesen kiálló szálvégek elé kerüljön és meglegyen a kb. 5 cm-es átfedés.
• A legfelső sorban lévő zsaluzórácsok függőleges betonacélszálainak végét, egy rájuk húzott csődarab segítségével kb. 120º-ban le kell görbíteni, ezzel csökkentve a balesetveszélyt és növelve az esztétikát.
• A munkálatok végén lehetőség van a rézsű széleinek a környező felületekhez történő igazítására, a zsaluzórácsot igény szerint, a megfelelő formára lehet vágni.
• A végső felület kialakítása után erózióvédő szövetet kell fektetni a frontfelületre, ez segít a növények számára szükséges nedvesség megtartásában.. a tekercset a rézsű koronájához fel kell vinni és a takaró szabad végét 30-40-50 cm-es árokba kell helyezni. Az árok visszatemetése után a földet döngölőbékával tömöríteni kell. A rézsű meredekségétől függően, a takaró felső szélét 20-40 cm-enként le kell cövekelni. Amikor ez megtörtént, a tekercset lassan le kell engedni a rézsű aljáig, majd ott nagyméretű ollóval a szükséges méretre kell vágni. A tekercset leeresztés közben vagy alulról kell tartani vagy két végén a közepébe erősített kötéllel kell felülről megtartani. A levágott takaró alsó végét nem kell olyan mélyre beárkolni, mint felül, de legalább egy ásónyomnyi mélyen célszerű megtenni, valamint a szélét 30-40 cm-enként le kell cövekelni. Oldalt, ha egymás mellé kerülnek a tekercsek, akkor 10-15 cm átlapolással helyezzük el azokat és 20-30 cm-enként a két réteget együtt lecövekeljük. A szélső takaró szegélyét – ahová nem kerül több erózióvédő eszköz – szintén takarni kell földdel, és le is kell cövekelni. A szegélyek rögzítését követően a teljes felületen el kell helyezni cövekeket 2x2 méteres hálóban. Ügyelni kell arra, hogy a takaróeszközök ne feszüljenek, jól kövessék a rézsű felületét, ellenkező esetben a növényzet eleinte foltokban jelenik csak meg.